[Magyarkanizsa történelme] [A legrégebbi múlt] [A török hódoltság utáni korszak] [A városiasodás korszaka] [Az I. és a II. vh. közti évek] [A közelmúlt]

Magyarkanizsa történelme

	A '48-as       szabadságharc
	anizsa fejlődésében a XIX. század közepén törés állt be: a magyar polgári forradalom idején a szociális és nemzeti ellentétek véres hadviselésbe torkollottak, amelyek során a kanizsaiak részt vettek Szenttamás első sikertelen ostromában, majd onnan hazatérve a szerbeket vádolva a sikertelenségért, lefegyverezték a kanizsai nemzetőrség szerb tagjait, és ekkor több szerb lakos lincselés áldozata lett. A következő 1849. év elején a szerbek a szerbiai önkéntesek támogatásával felnyomultak a Tisza mentén és február elején Kanizsáról és Martonosról kiszorították a honvédséget. A magyar lakosság a megtorlástól tartva tömegesen Horgosra és Szegedre menekült.	Kossuth Lajos

Márciusban fordult a hadihelyzet, most a császárpárti szerb csapatokat szorították ki a honvédek és a nemzetőrök Martonosról és Kanizsáról, és a szerb lakosság menekült a Tiszán át Bánátba: a város visszafoglalásában a horgosi nemzetőrök és Percel tábornok szabadkai egységei is részt vettek. Ekkor a már feldúlt és kirabolt várost felgyújtották.

Kanizsa a forradalom idején rendezett tanácsot és címert kapott: eddigi ovális pecsétcímerében a szerb határőrt magyar huszárral cserélték fel, a címert csücsköstalpúra változtatták, és elhagyták róla a Habsburg kétfejű sast, helyette közönséges címerkoronát alkalmaztak. A forradalom bukása azonban ezeket a változásokat elsodorta: 1849. augusztus 5-én a várost elfoglalták a császári seregek, és egy súlyos csatát vívva átkeltek a Tiszán, visszaszorítva Guyon tábornok fáradt magyar csapatait. A szabadságharc végén Kanizsa 1311 házából mindössze 105 maradt: az emberi veszteségeket viszont nem jegyezték fel sem az egyik, sem a másik oldalon.

 

Dobos János mgr.

LOCAL SELF - GOVERNMENT  Magyarkanizsa / Kanjiža -office@kanjiza.co.yu
webmaster@kanjiza.co.yu