A legrégebbi múlt

legújabb régészeti leletek tanúsága szerint Kanizsa folyóparti részén (ma: Halász tér) a bronzkorig visszamenőleg megtalálhatók az emberi település(ek) nyomai, míg a község területén a legősibb emberi nyomok Oromhegyesen a csiszoltkőkorba (neolitikum) vezetnek vissza. Az őskori emberi település(ek) kialakulását a vidék felszíni adottságai, vízbősége magyarázza, valamint az a tény, hogy a Maros torkolata alatt itt volt a Tisza egyik legkorábbról ismert átkelőhelye, réve.

Kanizsa (Kenesna) említése
Anonymus által a Gesta
Hungarorumban.

A Tisza révje mellett a római, majd a népvándorlási korban az átkelést biztosítandó a természeti táj legmagasabb pontján őrhely, majd a Tiszába ömlő Kőrös-patak torkolatánál földvár létesült. A patak a IX. században az akkor itt élő szlávoktól nyert nevet, ami a magyar honfoglalás után az első írott forrásokban CNESA, illetve KENESNA alakban jelentkezik, és egyike azon szláv helyneveknek, amelyek a Tisza mentén fennmaradtak.

Az okleveles források szerint Kanizsa a magyar honfoglalás után fejedelmi birtok lehetett, amelyet egy 1093-ra keltezett oklevél már a pannonhalmi bencés apátság birtokának mond. Az oklevél szerint ezt a "Cnesa patak torkolata" mellett fekvő birtokot egy Miruth nevű halastóval együtt Salamon király (1066-1074) adományozta a bencés kolostornak. A pannonhalmi bencés főapátság levéltára ma is hat oklevelet őriz az 1093-1240. évi időszakból, amelyek Kanizsára vonatkoznak.

Kanizsát elbeszélő forrás is említi, Anonymus (Névtelen) magyar honfoglalás-története. Ebben Kanizsát (Kenesna) úgy említi, mint azt a helyet, ahol 896-ban a magyarok átkeltek a Tiszán, hogy a Maros-Tisza-Duna közötti vidéket birtokukba vegyék, Glád bolgár fejedelemtől elhódítsák. Ez a forrás azt bizonyítja, hogy Kanizsa a XIII. század elején - Anonymus korában - ismert tiszai átkelőhely volt.

A tatár betörés idején a Tisza mellékét dúló hódítók Kanizsát is elpusztíthatták, mert majd száz évig nem említik a történelmi források; de 1335-ben ismét megjelenik, mint "VILLA CANYSA", azaz Kanizsa falu, a szomszédos ADORJÁN határbejárásáról felvett oklevélben.

Az akkor szomszédos és a történelem viharait a mai napig túlélt települések közül a XII. század végén jelentkezik a forrásokban Adorján (1198), majd a XIII. században MARTONOS (1237), a XIV. század elején (1502) pedig HORGOS. Ezek a gazdag földműves, halász és állattartó települések 1526-ban török dúlás áldozatai lettek. A török hódoltság elején a megmaradt magyarok Martonosra és Szentpéterre (Horgos mellett, a XVIII. században elnéptelenedett) húzódtak, míg 1553 után az elnéptelenedett falvakba - így Kanizsára is - a török délszláv lakosokat telepített. A XVII. század gyakori magyar-török háborúi azonban ezt a gyér lakosságot is szerteszórták, állandó vándorlásra, földönfutásra kényszerítették.

Dobos János mgr.

LOCAL SELF - GOVERNMENT Magyarkanizsa / Kanjiža -office@kanjiza.co.yu
webmaster@kanjiza.co.yu